A budai Várhegyet körülfogó sétányokat az elmúlt párszáz évben hol németül (Bastei Promenade), hol magyarul, Bástyasétánynak hívták. Már a török időben is utak voltak itt a várfal tetején az ágyúteraszokon, hadi célokat szolgáló sikátorok, de a nagyközönség számára csak a 19. században alakították ki az egységes sétányt. A nyugati falon végigfutó szakaszt ma Tóth Árpád sétánynak ismerjük.

Ez a felvétel az 1880-as években készült abból az irányból, ahová olyan szép kilátás nyílik a Bástyasétányról, a képen jól látszik a Mária Magdolna-templom tornya és a várfal szélére telepített fiatal fák sora:

Ez pedig egy 1914-es felvétel padokkal és fasorral, ha ismerték volna akkoriban a sétálóutca elnevezést, ez bizonyára az lett volna:

"A szerelmek itt szoktak kezdõdni, Uram, miért, miért nem, ki tudja. Talán a tábornokok ihletik a tudatalatti rétegeket, hogy a hazának katona kell. Az ember leül egy padra a hölggyel, majd megfagy, csak a szíve fûti. Néha egy ápolt kiskutya felugrik kettejük közé a padra, érdeklõdik, hogy meddig jutottak. Megnyugvással veszi tudomásul, hogy már elpattant az elsõ csók, az a bizonyos nem is nagyon kellemes, mert az ember még egy kicsit fél a közvetlen következményektõl (talán pofon), és a távoli következményektõl (talán házasság), de mégis túl kell esni az elsõ csókon, ha az ember el akar jutni a másodikig. Sok végzet indult itt útjára, Uram, és lent kézlegyintve kongott a Krisztina-templom bölcs hangja."

(Szerb Antal: Budapesti kalauz marslakók számára)

A Bástyasétány 77 címû operettet, Eisemann Mihály szerzeményét az 1945 utáni magyar színháztörténet egyik legnagyobb operettsikereként tartják számon. 1957-ben, zenés rádiójáték formájában hangzott el először, ez még a színházi bemutatót is megelőzte egy évvel. Kisgyerek voltam, de erre a dalra azóta is élénken emlékszem és ha meghallom, a Tóth Árpád sétány jut eszembe. Pedig nem is tudom, hársfa-e ott az a fasor, vagy valami más?

A dalt Ajtay Andor énekli, ugyanúgy, ahogy annak idején 50 évvel ezelőtt a rádiófelvételen.