1875-ben ilyen volt a Gizella tér: jobbra Kugler Henrik cukrászdájának oldalában ott áll a jegeskocsi, amott szemben pedig a két évvel azelőtt felépült Haas-palota magasodik. A Haas-palota, amelyre már csak az öregebbek emlékeznek és ők sem őrizhetnek róla valami szép látványt, mivel a gyönyörű ház a háborúban kiégett és ilyen állapotában éktelenkedett a téren egészen 1959-ig, amikor újjáépítés helyett lebontották. Hogy mi lett a helyén a hetvenes évek elejére, arra már sokan emlékszünk: a pesti köznyelv csak elizélt palotának hívta azt a beton-üvegkockát.

A másik kép is ezt a teret mutatja az 1960-as évekbeli állapotában, más szögből. A teret 1926 óta Vörösmarty térnek hívják, a Kugler az idők folyamán volt már Gerbeaud is, de akkoriban éppen Vörösmarty cukrászda. A felvétel idején a téren még zajlott a városi közlekedés, a kis földalatti lejárója mellett például ott áll a 9-es busz, melynek, ha jól emlékszem, ez volt a végállomása, de kanyarodtak ott egyéb autóbuszok is.

Uborkaszezonra, addig is, míg kicsit feléledek és lesz energiám pósztot írni, íme egy rejtvény a tisztelt publikumnak.

Hol van ez a helyszín? A gondolkodási idő 24 óra, addig nem válaszolok kommentekre, nem bólintok, nem rázom a fejem, semmiféle visszajelzést nem adok. Aztán eredményhirdetés. Jutalom nincs, csak a dicsőség.

**************************************************************************************

Eredményhirdetés: első helyezett Mornix, második helyezett Vackor, tratatatataaa, gratulálunk!

Igen, ez a Szervita tér, mégpedig Martinelli tér korából, mivel a kép az ötvenes években készült. A mai parkolóház helyén akkor még csupasz placc volt és gyerekek fociztak rajta, grundnak használták. Bevallom, én erre az állapotára már nem emlékeztem - talán mert akkoriban nemigen jártam arrafelé - és meg is lepődtem, amikor ezt a fotót megláttam. Aztán gondolkodóba estem, hogy vajon ha nincs alatta magyarázó szöveg, rájövök-e magamtól, mi ez a hely? Talán ha sokáig nézem a templomot (amire manapság nincs ekkora rálátás épp a parkolóház miatt) és észreveszem a Mária-szobrot is, talán akkor felderengett volna valami, de egyáltalán nem biztos. Szóval, ez adta az ötletet a rejtvényhez, de uborkaszezon ide vagy oda, végülis ketten megmentettétek a bloggerek böcsületét, éljen!

A budai Várhegyet körülfogó sétányokat az elmúlt párszáz évben hol németül (Bastei Promenade), hol magyarul, Bástyasétánynak hívták. Már a török időben is utak voltak itt a várfal tetején az ágyúteraszokon, hadi célokat szolgáló sikátorok, de a nagyközönség számára csak a 19. században alakították ki az egységes sétányt. A nyugati falon végigfutó szakaszt ma Tóth Árpád sétánynak ismerjük.

Ez a felvétel az 1880-as években készült abból az irányból, ahová olyan szép kilátás nyílik a Bástyasétányról, a képen jól látszik a Mária Magdolna-templom tornya és a várfal szélére telepített fiatal fák sora:

Ez pedig egy 1914-es felvétel padokkal és fasorral, ha ismerték volna akkoriban a sétálóutca elnevezést, ez bizonyára az lett volna:

"A szerelmek itt szoktak kezdõdni, Uram, miért, miért nem, ki tudja. Talán a tábornokok ihletik a tudatalatti rétegeket, hogy a hazának katona kell. Az ember leül egy padra a hölggyel, majd megfagy, csak a szíve fûti. Néha egy ápolt kiskutya felugrik kettejük közé a padra, érdeklõdik, hogy meddig jutottak. Megnyugvással veszi tudomásul, hogy már elpattant az elsõ csók, az a bizonyos nem is nagyon kellemes, mert az ember még egy kicsit fél a közvetlen következményektõl (talán pofon), és a távoli következményektõl (talán házasság), de mégis túl kell esni az elsõ csókon, ha az ember el akar jutni a másodikig. Sok végzet indult itt útjára, Uram, és lent kézlegyintve kongott a Krisztina-templom bölcs hangja."

(Szerb Antal: Budapesti kalauz marslakók számára)

A Bástyasétány 77 címû operettet, Eisemann Mihály szerzeményét az 1945 utáni magyar színháztörténet egyik legnagyobb operettsikereként tartják számon. 1957-ben, zenés rádiójáték formájában hangzott el először, ez még a színházi bemutatót is megelőzte egy évvel. Kisgyerek voltam, de erre a dalra azóta is élénken emlékszem és ha meghallom, a Tóth Árpád sétány jut eszembe. Pedig nem is tudom, hársfa-e ott az a fasor, vagy valami más?

A dalt Ajtay Andor énekli, ugyanúgy, ahogy annak idején 50 évvel ezelőtt a rádiófelvételen.