Apró-történelem 2.

Társkeresés, ez is régi és örök tárgya az apróhirdetéseknek. Vannak ugye a szokásos sablonok, paraméterek ismertetése, elvárások, kívánalmak közlése, aztán majdcsak lesz valahogy.
Ez az első szűkszavú kis szösszenet még akármi is lehet (ma is ismerjük az ilyenféle hirdetéseket, csak ma más a szókincsük), egyáltalán nem biztos, hogy olyan nagyon úrinő volt ez a hölgy és az is kérdéses, mennyire volt tisztességesnek nevezhető az az ismeretség.

Az alábbi úr pedig már igen praktikusan összehozza a kellemeset a hasznossal, mindent akar, egy majdnem tökéletes nőt, a kora szigorúan 28 év alatt lehet és nem mellékesen persze vagyon is szükségeltetik. A végére hagyja a csattanót: mindezek mellé legyen orvosi vagy fogorvosi végzettsége. Hát, nem tudom, de erősen kétlem, hogy 1932-ben Budapesten Dunát lehetett volna rekeszteni orvosegyetemet végzett gazdag, csinos, zeneértő 28 alatti lányokkal. Érdemes megfigyelni viszont ezt a nyugdíjképes állás kitételt, melyet sokszor egyszerűbben nyugdíjas állásnak neveztek.

És itt van két sablonoktól mentesen fogalmazó hirdető. Az első egy párt kereső nő, aki hivatkozván a modern világ társkeresési nehézségeire eléggé részletesen és szerénytelenül taglalja saját pozitívumait, míg az ideális férfitól csak szeretetre vágyó lelket vár el.
Ez a 33 éves uradalmi intéző pedig nyilván megunta már a vidéki magányt és gondolta, ha már ez az élete, legalább őt is szolgálja ki valaki. Vajon megtalálta-e azt a hölgyet és benne a szívjóságot?

És itt jön a tiszta üzlet kategória. Egyenes beszéd, semmi szerelem, semmi szívjóság, nem is titkolják, hogy mit akarnak, kicentizik a hoci-nesze tényezőket, nem a társ kell, hanem az üzlet, a vagyon. Az egyik jelige ugyan "csendes boldogság" és az sem árt, ha a lány jólelkű, de azért a lényeg az egyenlő mennyiségű pénz. 1930-at írnak ekkor, mindenki a piacról él, csak még azt nem tudják szegények, mi jön rájuk nem is olyan soká.

De a kedvenceimet a végére hagytam. Itt aztán elszabadulhat a fantáziája a késői olvasónak: vajon mi lett Máriával és Sanyival? És vajon a második pici hirdetés címzettje honnan tudta, hogy az ő kedvese írta ezt? Sehol egy név, sehol egy utalás.

Itt pedig ugyanebből a kategóriából a titokzatosak: meglátták egymást, szemeztek, tekintetükkel flörtöltek - a medikus fiú célratörően és szűkszavúan igényli az ismerkedést, de ez a másik fiatalember ott, a Vámház körúton, 1912-ben még valami módon a Pesti Naplóra is felhívta annak a kék kosztümös szépségnek a figyelmét, így aztán hölgy legyen a talpán, aki nem volt képes azonosítani a titkos hódolót - majd pedig elsodorta őket egymástól a századeleji fővárosi forgatag, és ettől kezdve már csak a leleményességen múlt, hogy találkoztak-e újból. Vajon együtt töltötték-e azokat a bizonyos szabad délutánokat? Reménykedjünk.