Puszta véletlen, hogy épp így bizonyítványosztás táján került elő nagyapám néhány elemi és polgái iskolai bizonyítványa, de ha már így esett, megmutatok egyet-kettőt közelebbről.

Nagypapám Szegeden járt elemibe, mert mint vasutascsemetét, beadták őt a szegedi MÁV-internátusba, az ott lakó gyerekek pedig az alsóvárosi elemi iskolában tanultak. Amint látom, nem volt rossz tanuló, de én különösen a magaviselet és szorgalom jegyeket vizsgálgattam.

A nyomtatvány aljára miheztartás végett akkurátusan rányomtatták, milyen kifejezéseket használhattak az akkori pedagógusok a bizonyítványban. A mai világból visszatekintve az 1900-as évek legislegelején használatos értékelési szabályokra, jót mosolyoghatunk, nekem például a legviccesebb a szorgalomra alkalmazható "ernyedetlen" kifejezés. Úgy látszik, nagypapám jól bírta a fegyelmet, volt elegendő szorgalma is, bár meg kell mondjam, a "dícséretes" jelző csak a második fokozat volt. Igaz, hogy később, ötödikben már ő is elérte szorgalomból a ldícséretest, a legjobb osztályzatot, tessék csak nézni:

A polgári iskolában, Újvidéken már kicsit másféle értékelést alkalmaztak, többféle jelzőből választhatott a tanár, mert több fokozata volt annak, hogy az a kölök majdnem tökéletes volt-e vagy épp mekkora zsivány.

Vajon mit jelenthetett a valóságban, ha a gyerek bizonyítványába azt írták be, hogy magaviselete "szabálytalan"? Mert azt, hogy "rossz", értjük, ugyebár. Vagy ha a szorgalmára a "csekély" osztályzatot adták? Egyáltalán hajlandó volt az a gazfickó tanulni valamit? És milyenek lehettek a füzetei annak a gyereknek, aki az írásbeli feladataira a "tűrhető" értékelést kapta?
Mindenesetre úgy látom, mire nagypapám a polgári első osztályáig jutott, mutatkozhattak rajta a kamaszodás jelei, vagy talán megviselte, hogy még az eddiginél is messzebbre szakadt a szülői háztól: a magaviselete már korántsem dícséretes, csak "jó" és bár az írásbelije "rendes", a szorgalma - ejnye! - bizony "változó".

Még valami figyelemreméltó ebben a bizonyítványban, ez a mondat:
"A tanév alatt mulasztott összesen 29 órát, ezekből kimentett 29 órát ..." - és lám, megint tanultunk valamit mi, huszonegyedik századba átbotorkált késői utódok, nevezetesen azt, hogy akkoriban így jelezték, igazolt vagy igazolatlan mulasztásai voltak-e az illető tanulónak. Szép, ugye?