A kintorna szófejtésért jutalmat ígértem - a jutalom pedig Kapitány Gabit illeti. A kép kiválasztása nehéz is volt, meg könnyű is. Nehéz azért, mert ilyenkor mindig kétséges, hogy az illetőnek kedvére való lesz-e a kép. De ugyanakkor könnyű is, mert, elárulhatom, Gabival sok-sok éve ismerjük egymást, mivel nyolc éven át ugyanabba az iskolába jártunk, ugyanazon az évfolyamon, én az A osztályba, ő pedig a B-be (és mi valóban ismertük is egymást, nem úgy, ahogy némely felbukkanó iwiw-ismerős akarja elhitetni velem). Tehát amit mutatok, arról neki is nagyon hasonló élményei lehetnek, mint nekem.

Ez a ház itt a rákosligeti volt községháza épülete. Persze olyan rég volt községháza, amikor mi még nem is éltünk, látszik a szép szecessziós minta, a remek erkélyek - elég szomorú, hogy mi ilyen állapotában már nem láthattuk. Rákosliget 1907-ben lett önálló település, a községháza is ezidőtájt épült, később szállodát működtettek benne, majd pedig mozit - látod, ott a tábla is: Polgári Mozgó.
Az a mozi viszont, amelyre mi emlékszünk, nem ez a "mozgó", hanem a Maros mozi (nevét a korábbi szálloda után örökölte). A Maros mozi amolyan igazi lejtős nézőterű, recsegős padlójú, csattogós le-felcsapható ülésekkel teli hely volt, ahová élmény volt beülni. A mi iskolás korunkban - lehet kuncogni, újszülöttek - ha meg akartunk nézni egy filmet, akár ha a szüleinkkel is, be kellett írni az ellenőrzőbe és mintegy engedélyeztetni kellett az osztályfőnökkel: elé tettük, megnézte és persze legtöbbször aláírta (ha nem az esti előadásra akartunk menni és persze a film sem korhatáros volt).
Valamikor a hetvenes évektől kezdve aztán már lakások is voltak a házban, meg odaköltöztették a gyerekfogászatot, majd a körzeti orvosi rendelőt is. Akkoriban a házon már nyoma sem volt a szecessziós stílusjegyeknek. De a mozi még mindig megvolt, boldogult tanár koromban oda vittük időnként az iskolásokat is, főleg az indiános NDK-filmekre, óh, Gojko Mitić, ugyebár ...

A Maros mozi a nyolcvanas évek végén bezárt. Sorsáról évek óta viták dúlnak a helyi kultúréletben és önkormányzatban. Ötletben nincs hiány, akartak benne könyvtárat berendezni, a szomszédos művelődési ház részlegeként működtetni, de minden terv megfeneklett. A felvetésre, nevezetesen, hogy ugyan legyen már végre legalább itt, ezen a helyen egyetlen mozi ebben a hatalmas kerületben (ugyanis egy sincs!), az illetékesek azzal legyintenek, hogy a teszkó mögött úgyis épül a kultúrcentrum, abban pedig a multiplex. Micsoda idők! Egy lapon említeni a multiplexet a Maros mozival, botrány!
Mindenesetre a néhai Maros mozi épülete mostanság ilyen szomorú látványt nyújt:

A zenének, amely itt pörög majd, semmi köze a Maros mozihoz. A mi tizenéves korunkhoz annál inkább. Nyolcadikosok voltunk, amikor Chubby Checker ezt recsegte, új volt a tánc, a twist, angolul pedig egy szót sem tudtunk. De azért vele ordítottuk és vak vezet világtalant alapon egymást tanítottuk tvisztelni. Szép volt, jó volt, régen volt.