szerda, július 04, 2007

A kintorna szófejtésért jutalmat ígértem - a jutalom pedig Kapitány Gabit illeti. A kép kiválasztása nehéz is volt, meg könnyű is. Nehéz azért, mert ilyenkor mindig kétséges, hogy az illetőnek kedvére való lesz-e a kép. De ugyanakkor könnyű is, mert, elárulhatom, Gabival sok-sok éve ismerjük egymást, mivel nyolc éven át ugyanabba az iskolába jártunk, ugyanazon az évfolyamon, én az A osztályba, ő pedig a B-be (és mi valóban ismertük is egymást, nem úgy, ahogy némely felbukkanó iwiw-ismerős akarja elhitetni velem). Tehát amit mutatok, arról neki is nagyon hasonló élményei lehetnek, mint nekem.

Ez a ház itt a rákosligeti volt községháza épülete. Persze olyan rég volt községháza, amikor mi még nem is éltünk, látszik a szép szecessziós minta, a remek erkélyek - elég szomorú, hogy mi ilyen állapotában már nem láthattuk. Rákosliget 1907-ben lett önálló település, a községháza is ezidőtájt épült, később szállodát működtettek benne, majd pedig mozit - látod, ott a tábla is: Polgári Mozgó.
Az a mozi viszont, amelyre mi emlékszünk, nem ez a "mozgó", hanem a Maros mozi (nevét a korábbi szálloda után örökölte). A Maros mozi amolyan igazi lejtős nézőterű, recsegős padlójú, csattogós le-felcsapható ülésekkel teli hely volt, ahová élmény volt beülni. A mi iskolás korunkban - lehet kuncogni, újszülöttek - ha meg akartunk nézni egy filmet, akár ha a szüleinkkel is, be kellett írni az ellenőrzőbe és mintegy engedélyeztetni kellett az osztályfőnökkel: elé tettük, megnézte és persze legtöbbször aláírta (ha nem az esti előadásra akartunk menni és persze a film sem korhatáros volt).
Valamikor a hetvenes évektől kezdve aztán már lakások is voltak a házban, meg odaköltöztették a gyerekfogászatot, majd a körzeti orvosi rendelőt is. Akkoriban a házon már nyoma sem volt a szecessziós stílusjegyeknek. De a mozi még mindig megvolt, boldogult tanár koromban oda vittük időnként az iskolásokat is, főleg az indiános NDK-filmekre, óh, Gojko Mitić, ugyebár ...

A Maros mozi a nyolcvanas évek végén bezárt. Sorsáról évek óta viták dúlnak a helyi kultúréletben és önkormányzatban. Ötletben nincs hiány, akartak benne könyvtárat berendezni, a szomszédos művelődési ház részlegeként működtetni, de minden terv megfeneklett. A felvetésre, nevezetesen, hogy ugyan legyen már végre legalább itt, ezen a helyen egyetlen mozi ebben a hatalmas kerületben (ugyanis egy sincs!), az illetékesek azzal legyintenek, hogy a teszkó mögött úgyis épül a kultúrcentrum, abban pedig a multiplex. Micsoda idők! Egy lapon említeni a multiplexet a Maros mozival, botrány!
Mindenesetre a néhai Maros mozi épülete mostanság ilyen szomorú látványt nyújt:


A zenének, amely itt pörög majd, semmi köze a Maros mozihoz. A mi tizenéves korunkhoz annál inkább. Nyolcadikosok voltunk, amikor Chubby Checker ezt recsegte, új volt a tánc, a twist, angolul pedig egy szót sem tudtunk. De azért vele ordítottuk és vak vezet világtalant alapon egymást tanítottuk tvisztelni. Szép volt, jó volt, régen volt.




9 megjegyzés:

Névtelen írta...

Köszönöm :)))
A képet is, a zenét is.
Most nincs időm többre, de majd jövök.

Névtelen írta...

Kedves Bikfic!
Klassz az új blogod, lelkesen olvasom! Meg aztán érdekel is téma. Csak így tovább!

Kezeit csókolja Jenőke. :)

Ági írta...

Szia Mornix, köszi! :)))

Névtelen írta...

1. Nagyon szép volt ez az épület, kár, hogy ma már olyan, mint a második képen látható. Hová lett az a sok szép díszítés?:-( Ha nem tudná az ember, hogy ua. az épület, rá sem lehetne jönni. Csak a két erkély hasonlít.
2. Érdekes, hogy még a Ti időtökben is kellett engedély az ofőtől a filmnézéshez. Nem tudom, ki ismeri Fehér Klára: "Bezzeg az én időmben" c. könyvét. Én nagyon szerettem, meg is őriztem gondosan. No, abban is van arról szó, hogy a vasárnap délelőtti mozira engedélyt kell kérni. Igaz, az a regény az 1930-as évek végén játszódik. Én 1962-ben kezdtem el iskolába járni, akkor már nem volt ilyen engedély-ügy. A moziról még annyit, hogy én Óbudán nőttem fel, ott is volt több mozi, kisebb-nagyobb (Felszabadulás, Óbuda, Újlaki), lejtős, recsegő padlóval, mint a Tietek. És az előadás előtt kellemes zene szólt és 1 Ft-ért árusították a finom perecet. Mindez a 60-as években volt. Persze már azok a mozik is megszűntek. Az egyiket lebontották, a másikat átépítették más funkcióra stb.
3. Nagyon jó zene volt a tviszt! Maga a tánc meg fogyókúrának sem rossz!!!
:-)))

Ági írta...

Látod, Samu, ennyi év is számít. :) Én 1962-ben fejeztem be az általánost és minden filmre engedély kellett, pedig kizárólag a szüleimmel mentem moziba.
Akkoriban nálunk Rákoskeresztúron volt olyan mozi, ahol a vászon előtt volt egy keskeny színpadszerű sáv és ott artisták produkálták magukat a vetítés kezdete előtt (hatalmas egykerekű biciklin karikáztak, meg zsonglőrök, bűvész, ilyesmi) - ezt sokszor jobban élveztem, mint a filmet :))

Névtelen írta...

Jelentem a kőbányai Munkás moziban is volt ilyen cirkuszos előzetes. Nekem jobban tetszett az élő előadás, mint a fim:))) A Marosból később nem Liget Mozi lett? Egyébként az én régi-mozi-emlékem a Csaba Mozgóról maradt meg, ami Rákoscsabán volt, ugyancsak kemény lecsapható faszékekkel. Az utolsó sorban pedig un. "páholy"sorral, ami csak elkeritett székeket jelentett és a "nagyok" odavettek jegyet és ott csókolóztak..:)))

Névtelen írta...

Óbudán a 60-as években nem volt ilyen cirkuszos előzetes a mozikban, csak zene szólt, amíg az emberek elfoglalták a helyüket. Többnyire az éppen akkor aktuális slágerek mentek. Az Óbuda moziban meg mindig a "Halló Cherie"-t játszották. (Voith Á-Bodrogi Gy. száma volt.) Biztos szerette a gépész, azért játszották annyit.
:-)

Unknown írta...

Üdvözlöm!

A Maros mozi 1992-ben zárt be véglegesen és valóban fájó pont a 17.kerület lakóinak, hogy nincs mozi a kerületben.Szerintem lehetne olyan üzemeltetőt találni aki újra kinyitná a Mozit csak az épületet kéne az önkormányzatnak felújítani.Bízzunk benne, hogy nem a pláza moziké a világ és életképes lehet egy kis piszkos is Budapest peremkerületén is.
Üdvözlettel
Reményi Richárd
moziüzemeltető

Névtelen írta...

ellenorizni kell:)