Ilyen volt az ezerkilencszázas években az a kereszteződés, melyet ma csak úgy hívunk: "az Astoriánál". Ott messze az egyik Klotild-palota látszik, mögötte meg a belvárosi templom szentély-részének tetőzete, itt előttünk pedig csak úgy lazán jönnek-mennek a népek keresztül-kasul, ahogy épp eszükbe jut.
Ez a kiolvashatatlan nevű ember pedig bizonyos Gitának ír:

"Kedves Gita! Egyedül vagyok otthon, készülök holnapra. Ottó bácsi később értem jön és a Lipótmezőre rádlizunk. Kézcsókok ..." - a dátum pedig: 1905. VII. 6.

Majdnem napra pontosan 102 évvel ezelőtt! Rejtélyek sorozata: vajon mi lehetett másnap, amire készülnie kellett és vajon miért mentek Ottó bácsival a Lipótmezőre? De főleg: mit ért azon, hogy "rádlizunk"? Rádlinak egy időben a biciklit nevezték, de voltak, akik mindent ezzel a szóval illettek, aminek kereke volt. Lehet, hogy Ottó bácsi és ez az L. felpattantak egy-egy biciklire és ily sportos módon kikarikáztak a Lipótmezőre? Vagy valamilyen kocsifélét fogadtak és azzal hajtattak oda?
Mindenesetre az a Gita biztosan jobban értette e sorokat, mint mi, elfajzott késői olvasók. A kézcsókok motívumról nem is beszélve.