Elsőnek az egyik kedvencem:
Ez a két Klotild-palota (egy Habsburg hercegnőről elnevezve), mögöttük az épülő régi Erzsébet-híd (melyet 1903-ban avattak fel, a kép tehát ennél korábban készülhetett, 1900 körül).
Azt szeretem nagyon ezen a képen, hogy a siető vagy épp csak tébláboló emberek közt van néhány, aki megáll és bámulja a fotográfust. A fotográfus egyébként Klösz György volt, aki, mivel az akkoriban alkalmazott technikához helyben, a kép készítésekor azonnal szüksége volt sötétkamrára, azt találta ki, hogy szekéren rendezi be ezt a sötétkamrát és így esetenként a szekérről is fényképezett. Több képe is van, ahol látszik, amint az utcai járókelők felfelé nézve figyelik őt.
Ha a képet kinagyítod, láthatod, amint itt lent baloldalt a három szembenéző férfi közül a középső még a kezét is felmeli szeme elé ellenző gyanánt, hogy jobban lásson, tőlük jobbra az a fehér kendős asszonyság ugyanígy tesz, mögöttük pedig a többiek csak állnak és bámulnak.
Sokan viszont csak sietnek tovább. Az a nő ott balra szinte férfi méretűt lépve rohan, jobb oldalon az a hölgy (talán nevelőnő) három kisgyerekkel vonul, mellettük a befűzött derekú világos ruhás errefelé tart éppen, néhány nő napernyőt tartva sétál. Nyár van, meleg van, délidő van, az emberek árnyéka rövid, a tér még igazi tér, nem szabdalja aluljáró, autóút, buszmegálló, a mai Párizsi udvar háza helyén egészen más épület áll - de a pillanat, az a századeleji pillanat, melyben a kalapos férfiak és kendős cselédek olyan kíváncsian szemlélték a fotográfust, az a pillanat örök.
Azt szeretem nagyon ezen a képen, hogy a siető vagy épp csak tébláboló emberek közt van néhány, aki megáll és bámulja a fotográfust. A fotográfus egyébként Klösz György volt, aki, mivel az akkoriban alkalmazott technikához helyben, a kép készítésekor azonnal szüksége volt sötétkamrára, azt találta ki, hogy szekéren rendezi be ezt a sötétkamrát és így esetenként a szekérről is fényképezett. Több képe is van, ahol látszik, amint az utcai járókelők felfelé nézve figyelik őt.
Ha a képet kinagyítod, láthatod, amint itt lent baloldalt a három szembenéző férfi közül a középső még a kezét is felmeli szeme elé ellenző gyanánt, hogy jobban lásson, tőlük jobbra az a fehér kendős asszonyság ugyanígy tesz, mögöttük pedig a többiek csak állnak és bámulnak.
Sokan viszont csak sietnek tovább. Az a nő ott balra szinte férfi méretűt lépve rohan, jobb oldalon az a hölgy (talán nevelőnő) három kisgyerekkel vonul, mellettük a befűzött derekú világos ruhás errefelé tart éppen, néhány nő napernyőt tartva sétál. Nyár van, meleg van, délidő van, az emberek árnyéka rövid, a tér még igazi tér, nem szabdalja aluljáró, autóút, buszmegálló, a mai Párizsi udvar háza helyén egészen más épület áll - de a pillanat, az a századeleji pillanat, melyben a kalapos férfiak és kendős cselédek olyan kíváncsian szemlélték a fotográfust, az a pillanat örök.
5 megjegyzés:
azt hallottam, hogy az egyik palotát klotildnak, a másikat matildnak hívják. most akkor nem tudom.
utána kerestem, s szerintem a köznyelv találta ki az egyszerűség kedvéért ezt a matild elnevezést, mely a fenti képen a bal oldali épületet takarja.
Igen, én is úgy tudom, hogy mindkettő Klotild volt, ikerpalotának is szokták hívni. Érdekes még, hogy az első tulajdonosuk - úgy is, mint háziúr - maga Ferenc József volt. :)
most meg olaszok építik át luxusszállóvá a jobb oldali klotildot.
nem utolsó sorban van egy botrány is körülötte, miszerint a posta félmilliárdos adóbefizetést úszott meg az eladása körüli ügylettel.
hát így múlik el a világ dicsősége.
Gyönyörű ez a blog. A Klotild palotához csak annyit szeretnék hozzáfűzni, illetve helyesbíteni, hogy az egyiket Klotild hercegnőről és a másikat Matild hercegnőről nevezték el. Nagyon gyakran egyszerűen Zwilling palotának nevezték. Sajnos, hogy melyik a Klotild és melyik a Matild, mindig elfelejtem, pedig már sokszor megkérdeztem - legutóbb az építésztől aki a jobb oldali felújításán dolgozik. Gratulálok a bloghoz! Be fogom linkelni az én egyik cikkembe, a jeges kocsi kapcsán.
Megjegyzés küldése